Herkules elcseszett 12 próbája - Herkules a jósdában

- Gondolod, hogy így halhatatlan lennék? – kérdezte Herkules bizonytalanul, ahogy ide-oda toporgott a jósda egyik termecskéjében, mint egy jóindulatú prosztata megnagyobbodással küzdő kisnyugdíjas. Valahogy nehezére esett napirendre térnie a dolog felett, hogy ez a dephoi csökkentlátó egyáltalán bármit is lát, mert hogy halvány fénynyalábokat biztos nem, de hogy a jövőt... Na az más tészta.

A jós lányos zavarában tördelni kezdte a kezét, hiszen nem kisebb hős, mint maga Herkules tért be hozzá. Vajon merjen autogramot kérni? De hát nem tök mindegy? Úgysem látja.

- Szóval szolgáljam ezt a… izét… hogy is hívják királyt…

- Eurüszteuszt. Igen.

- Euro... Eurü… - próbálkozott Herkules, majd felcsattant. - Bakker, miért születtem én görögnek? Meg egyáltalán… Ilyen hülye névvel hogy lehet élni? Biztos logopédushoz kellett járnia, mire megtanulta a saját nevét.

- Még nincs ilyen foglalkozás, hogy logopédus. Ez még csak az ókor. – figyelmeztette a jövőbelátó.

- Ja, igaz, igaz… Mondasz valamit. – bólogatott buzgón Herkules – Na és hol találom ezt az Eurücsköst? 

- Eurüszteuszt – helyesbített a jós, akinek már enyhén szólva kezdett felmenni a pumpája ekkora értetlenség láttán. 

- Eurü…

- …szteusz – próbált segíteni.

- Az az. Miért nem hívjuk egyszerűen csak Zolinak? Az csak négy betű és könnyebb megjegyezni.

- Mert ha elindulsz Tirünsz felé, és megkérdezed, hogy hol lakik Zoli, csak néznek rád, mint Rozi a moziban - magyarázta a jövendőmondó, miközben hevesen gesztikulált.

- Zoli a moziban, nem? Amúgy meg hova a fészkes francba menjek? Tirü. Tirol… Hát én elköltözök erről a vidékről. Tiszta nyelvtörő az összes név. Múltkor is, amikor lementem a boltba, és feka sajtot kértem, hát öcsém, nem átvágtak? Ugyan olyan fehér volt… Pedig kimentem érte a gettóba. Majdnem megvertek a rapperek.Ilyen vastag aranyláncaik voltak látod? – mondta Herkules és a jobb kezét a bal könyökéhez érintette.

A király és a vírus

Felső-Orbánciában gombamód szaporodtak a kisvasutak és a stadionok. Igaz, hogy az orbánciak nem igazán tudtak focizni, és a kisvasutak is üresen tekeregtek, kerülgetve a régi és újonnan épülő sportlétesítményeket, de a király óhaja ez volt, hogy legyen ilyen is, amelynek csodájára járnak majd világszerte. Hát nem jártak.

Történt egy nap, hogy a világ egyik szögletéből egy mérges vírus indult útjára. Battyogott-battyogott szegény, a lába is térdig majdcsak elkopott, mire Orbánciába ért. A messze földön hírét költötték a regősök a COVID nevű vírusnak. Mire az végre megérkezett, már mindenki félt, rettegett tőle. Nem ülhetett be egy jó foci meccsre, - mert jó foci az országban egyébként sem volt –, de a szurkoló társai is három szék távolságot tartottak tőle, és mindenki mástól. Nem ülhetett fel a kisvasútra vagy a buszra anélkül, hogy rá ne akartak volna aggatni egy maszkot, pedig hát nincs is farsang, és ez valahogy sehogyan sem akart a koronás fejébe bújni. Ha ezt tudja, csillámpóninak, vagy hercegnőnek öltözik.

Más rémségeket is látott még az országban kóricálva, ahol a király és a tanácsadói egy öreg tudóst kiáltottak ki bűnbaknak, s fröcsögték rá szidalmaikat, mérgüket. Pedig szegény vénségnek fogai sem nagyon voltak már, nem hogy olyan vétkei, amiket azok rásütöttek. Miközben tele szájjal ordítottak rá ezt is azt is, úgy járt a kezük mint a motolla, és az emberektől beszedett terhekkel szépen megterhelték a zsebeiket.

COVID forgatta a nagy szemeit, mind a százat – mert simán körbe pislogta magát – amikor meglátta, hogy a kórházban katonák gyógyítanak fegyverrel a kezükben. Tologatta a koronáját csöppnyi fején előbb ide, majd oda, de sehogyan sem akart világosság gyúlni benne, hogy ez mégis hogyan lehetséges.

Jártában-keltében rosszalkodott, csinált sok beteget, hiszen nem volt sohasem egy szent, és mire való egy vírus, ha nem erre. Volt, akinek csak az orrát piszkálta, hogy ne érezzen szagokat, de volt, hogy bizony mellé fogott, és olyat is megbetegített, akiknek más krónikus megbetegedése is volt.

A nagy jótéteményben megéhezett, és úgy gondolta most már bekap egy kis Fornettit, de a boltba nem engedték be, mert nem volt hatvanöt éven felüli. Erre aztán nagyon megharagudott, és felment Budára, ahol a király lakott, és három nap és három éjjel ugrált a király mellkasán. Amikor a koronás fő fájdalmai már-már elviselhetetlenek lettek a mellén táncoló vírusunk negyvenötös lábától, végre bevallotta, hogy csak a szomszéd uralkodó intézkedéseit másolta.

COVID-ot untatta egy olyan vezető, akinek saját gondolata sincsen és elhagyta az országot arról, amerről jött. Úgy becsapta az ország kapuját a háta mögött, hogy szerte Orbánciában hármas szintű földrengést mértek.