Kéz a kézben

Téma: írj arról, amikor először fogtad meg valaki kezét!

Én is meglepődtem, hogy volt bátorságom elhívni. Nem vagyok egyébként beszari, de a csajozás még teljesen új terep nekem. Mit mondhatnék tizenhárom évesen? Anna már egyébként is régóta tetszik nekem, és már néhányszor próbáltam elképzelni, milyen lenne, ha éppen ő lenne a barátnőm.

forrás: elle.es

Már jó ideje ismerem őt, de igazából akkor beszéltünk először, amikor bevallottam neki, hogy mit érzek, és elhívtam egy randira. Na jó, ez nem mondható nagy ismeretségnek, inkább csak bámultam eddig. Annyira aranyos és édes napsárga hajával, s amikor a barátnőivel beszélgetve elmosolyodik, megjelenik egy kis gödröcske a szája mellett. S azok a kék szemek... Elfog valamiféle bizsergés, amit nehéz megmagyarázni; de elindul a mellkasom közepétől és a tarkómon át felkúszik a fejem tétjééig. Ha véletlenül egyszer-kétszer elkapom a tekintetét, picit elpirul, és kis piros foltocskák jelennek meg az arcán. De szerintem nem csak ő, én is elvörösödök ilyenkor. Érzem, ahogy lángol a fülem.

Csodálatos módon igent mondott. Bátyám persze rögtön ellátott tanácsokkal, hisz a kis öcsi randizik. Ezt a lehetőséget ki kellett aknáznia, hogy az okos és felelős nagy testvér képében tetszelegjen. Persze ellenben a tanácsaival, nem állt szándékomban megfogni a melleit. Nem tudom, honnan vette ezeket? Szerintem egy pornó filmből.

A parkban találkoztunk. Valamelyest megkönnyebbültem, ahogy láttam, hogy épp olyan zavartan, sután ácsorog, akárcsak én magam. Sétáltunk a fák és üres padok között, néztük egymást, és csodáltam a szépségét. Aztán mikor elkezdtünk beszélgetni, kiderült, mennyire egy rugóra jár az agyunk. Hasonló bandákat hallgat, mint én, imádja a vígjátékokat, és videójátékokban is nagyon ász.

Beültünk a cukrászdába, és üdítőket vettünk és fagyiból különböző ízűeket választottunk, hogy meg tudjuk kóstolni a másikét is.

forrás: 4ever.eu

Keze az asztalon pihent, elég közel el az enyémhez. Hosszú, vékony ujjai voltak, mint egy zongoristának. Tétován hol az arcát, hol a kezeit néztem, és próbáltam magam rávenni arra, hogy megtegyem a következő lépést. Szerettem volna érezni már a puha bőrét, de a karom nehezen mozdult, és csak pár centimétert csúszott közelebb az Annáéhoz, majd rámeredtem, mintha csak azt kémlelném, észrevette-e ezt a rövidke mozdulatot. Ha megfoghatnám a kezét, az már olyan lenne, mintha hivatalosan is együtt járnánk. Vajon elhúzná vagy hagyná? Lassan megismételtem az előbbi mozdulatot újra és újra szinte alig láthatóan, amíg az ujjaink vége szinte összeértek. Eddig a pillanatig, próbált úgy tenni, mint aki észre sem veszi, hogy mit akarok tenni, de ekkor bátorítólag elmosolyodott. Vettem egy nagy lélegzetet s a tenyerem belecsusszant a tenyerébe, ő pedig az ujjait az enyémbe fűzte. Bőre finom volt és bársonyos. 

Lesütötte a szempilláit, s alóluk lopva pillantott rám. Nem szóltunk, csak csendesen néztük egymást. Több volt ez, mint amiről a randink elején álmodni mertem. Nem is engedtük el egymás kezét, míg a házuk elé nem értünk. Hálás tekintettel rám nézett, megköszönte ezt a gyönyörű napot, egy puszit nyomott az arcomra, és gyorsan beszaladt.

Még álltam ott egy ideig. A szívem még azután is boldogan zakatolt, hogy magam mögött hagytam a házukat. Felnéztem az égre, amelyen már fent ragyogtak a csillagok, s onnan Anna szemének csillogása tekintett vissza rám.

A varázskönyv

Téma: varázskönyv

Előre megmondtam, hogy ez lesz a vége, de nem hallgattál rám. Sohasem tetted. Mindig is lenéztél, mondván, én sohasem érteném meg. Ó, hogy lehetsz ennyire önfejű és öntelt? S látod, mi lett a vége? Nem a semmiért tépték azt a varázskönyvet darabokra! Azért, mert túl veszélyes, ha egyetlen ember kezére korlátozódik ekkora hatalom.

forrás: Krónikák.hu

Már maga a lapok összegyűjtése sem volt veszélytelen, de hát ezt te is tudtad előre. Mégis akkor mit képzeltél? Te nevezed magad mesternek? Milyen jogon, ha a tanítványaid életét is képes vagy feláldozni az egyes oldalakért? Nem a semmiért dugták varázstárgyakba ezeket az oldalakat és zárták le feltörhetetlennek tűnő varázspecséttel. Gondolhattad volna, hogy visszaveri a mágiát. Ott kellett volna hagynod bennük! Ott kellett volna maradniuk örökre, a belsejükben, amíg világ a világ! De nem, végül is csak ki ügyeskedted. Irigylem azt a briliáns agyad, de a nagyravágyásod már elszomorít. És olyasmivel etetni a többieket, hogy ez a rend érdekeit szolgálja? Hogy naggyá válunk általa? Lehet, hogy ők megeszik ezt a maszlagot, de én nem. Túlontúl megszállottja lettél. És én nem hittem, hogy sikerül.

De a lehető legnagyobb ostobaság volt véreddel lepecsételni a varázskönyv borítóját. Azt gondoltad, hogy ezzel tied lehet a hatalom felette, hogy uralhatod? A könyv felett, amit a Pokol Tekercsének is hívnak, mert nem hoz mást csak szenvedést?

Hiábavaló volt a Nagy Rituálé előkészítése, hiába volt minden. A tanítványaidat nem szándékosan ölted meg, de feláldozni a saját fiad? Hatalomért és halhatatlanságért? Nagy kár, hogy így kellett kiderülnie, hogy a feleséged épp olyan hűtlen volt hozzád, mint amilyen te voltál ő hozzá. Most már még gyilkos is vagy! Egy gyermek gyilkosa! Megérdemled az örök kárhozatot és azt, amit kaptál. A szemünk láttára szívott magába a könyv, és estél apró részecskéidre. Még mindig a fülemben van az ordításod és a látvány, ahogy az apró port, ami egykor te voltál felszippantja a Pokol Tekercse, mint egy kábszeres a heroincsíkot. Nem tudlak sajnálni többé! Valaha felnéztem rád, de kifordultál emberi mivoltodból, s most nem maradt más utánad csak ez a vastag, poros könyv.

Újra szét kell szaggatnunk, nincs más esély. Ezúttal véglegesen ki kell törölnünk a világból nem elég csak szétszedni, és elrejteni, ahogy eddig is tették az elődeink. Ez önként vállalt áldozatot kíván. Nem baj, ha most meg kell halnom, mert tudom, hogy olyan világot hagyok hátra, ahol nincs mágia, és nem használhatnak varázslatot egymás ellen az emberek.

Gyere hát, tőr, tedd azt, amire teremtve lettél. Hagy találják meg az emberek saját magukban a varázslatot! A lusta ember várja csak a csodát, mert tudd meg, az emberi szív a legszebb csoda. Bonyolultabb, mint bármilyen rituálém amit valaha folytattak. És szebb, tisztább, mint amilyen a mienk volt.