Amikor az Úr belépett, Lucifer már az étterem egyik bokszában ücsörgött egy frissen főzött fekete kávé felett. Úgy festett, mint bármelyik másik ember: átlagos testalkat, sötétbarna haj, olajos, barna bőr, borosta. Semmi flanc, semmi paták, villás farok vagy kénkő. Valószínűleg ha bárki tudta volna, hogy a pokol ura ma éppen itt reggelizik, mindenki hanyatt-homlok kimenekült volna az épületből.
– Látom, ide találtál – nézett fel a tányérjából az ördög. – Nem kérsz? Isteni itt a sonkás tojás – mondta. – Érted, Isteni – röhögött fel a saját poénján.
Az Isten ránézett, megcsóválta a fejét, aztán leült. Ő sem akart kitűnni a kinézetével, szőke hajával flanel ingével egy átlagos vidéki fickó benyomását keltette, egy igazi Akárki Joe-ét.
– Lucifer, miért akartál annyira találkozni velem?
– Ja, hogy az! Komolyan nem kérsz? Eszméletlenül jó – tolta felé az evőeszközét, amire precízen felszurkálta a ham and eggeset. Az Úr kissé elfintorodott és megrázta a fejéért. – Te tudod – mondta, miközben alaposan összerágta és lenyelte a falatot. – Szóval az a helyzet, hogy van egy nagy problémám, ami valószínűleg téged is érint.
– Ezt mondtad a telefonba is. Térj a tárgyra!
Lucifer gyorsan körülnézett, majd a kabátja zsebéből előhúzott egy fényes laposüveget, és öntött belőle a kávéjába, amibe aztán beleivott, majd töltött rá még egy kis whiskyt.
– Na szóval kölcsön kéne. A helyzet az, hogy a pokol megtelt, és lassan már nem tudjuk az újabb bűnösöket hová tenni. Ha csak nem akarod átengedni nekem teljes egészében a purgatóriumot is.
A Mindenható összeráncolta a szemöldökét. Egyszerre érezte Lucifer kérését pofátlannak és zsarolásszagúnak.
– Amikor meghúztuk a határokat világosan kimondtuk, ki miért felel – mondta tárgyilagos hangon. – Ha átengedném a purgatóriumot is neked, akkor attól kezdve nem jutna egy lélek sem a mennybe. Tudod nagyon jól, ott dől el, ki hová kerül. És kölcsön? Ne légy nevetséges! Egyetlen krajcárt sem adtál még vissza az idők kezdete óta. Miért adjak neked újabbat?
– Mert nemes lelkű vagy és megbocsátó?
Isten csettintett egyet a nyelvével és megrázta a fejét.
– Most inkább haragvó és pusztító hangulatban vagyok, úgyhogy fogd vissza magad.
Ekkor mindketten elhallgattak, mert a pincérnő megállt az asztal mellett, hátha valamelyiküknek szüksége van még ételre, vagy italra. Az Úr egy lattét rendelt, Lucifer pedig bacont. Úgy tűnt, végig akarja enni az étlapot. Miután megkapták a rendelésüket újra egyedül maradtak a bokszban.
– Így viszont hol tartsuk a bűnös lelkeket? – kezdte újra Lucifer. – Gondolom, nem akarod, följárjunk a Földre, és itt kínozzuk őket.
Forrás: blog.candy.hu– Azt semmiképp nem engedhetem, de kompromisszumra hajlandó vagyok. Mit szólsz a reinkarnációhoz?
– Ó, ne már! – csattant fel Lucifer tele szájjal, miközben a Mindenható végignézhette, ahogy a sült szalonna darabok eltűnnek a pokol urának a torkán. – Mi vagy te, valami hindu?! Ezt te sem gondolhatod komolyan.
– Miért? Az a projekt elég jól sikerült. Igaz, hogy próbaként és párhuzamosan indult, de mostanáig kiválóan működik.
– Ez nevetséges! – dőlt hátra ingerülten az ördög és mivel a feketéje már teljesen elfogyott, a dugi üvegéből kezdte fecserni az alkoholt.
– Mondd csak, például Júdást mióta kínozzátok?
– Nem t’om. Cirka kétezer éve. Dehát elárulta a fiadat, Jézust, és ráadásul öngyilkost is lett. Tudod, hogy az öngyilkosok nem kerülhetnek a mennybe! És ne mondd azt nekem, hogy nem érdemli meg, mert te is tudod, hogy annak a nyomorultnak ott van a helye! De miért kérdezed, ha ezzel te is tisztában vagy?
– És még csodálkozol, miért van tele a pokol? Két ezer éve van ott!
Lucifer a tenyerével az asztallapra csapott, és ingerülten válaszolt:
– Te ezt nem értheted, hogy milyen jó móka mindenfélét dugdosni az embereknek a...
– Nem akarom hallani, mit hova dugtok – vágott közbe higgadtan az Úr. – De tény, hogy a régi lelkeket vissza kell engednünk mindkettőnknek, hogy ezek a lelkek újjászülethessenek.
– Ez nekem nem tetszik. – morogta csámcsogva az ördög. – Miért járok én ezzel jól?
– Bűnös lelkek mindig lesznek, csak épp nem állandóan ugyanazok, hanem majd vissza-vissza térnek. Újra és újra megkínozhatod őket, amíg nem tanultak a hibáikból.
– És a módszereimbe nem szólsz bele továbbra sem?
– Te vagy a pokol császára, oda dugsz ahová és amit csak akarsz, viszont száz évnél senkit se kínozz tovább, mert a Mindenható Tanács ellenőrizni fogja – mondta az Úr és felállt, jelezve a távozási szándékát.
– Mindenható Tanács. Pff, micsoda aktatologató bürokrata banda. Bárcsak a kezeim közzé kaphatnám őket is! – morogta a fogai közt Lucifer. – Micsoda tortúrában részesíteném őket!
– Mondtál valamit? – kérdezte az Isten olyan hangsúllyal, hogy világos legyen az ördög számára, hogy minden egyes szót hallott. Még a kimondatlanokat is.
– Csak annyit, hogy még ma elengedem azokat a lelkeket, akik száz évnél régebb óta ott vannak a pokolban.
– Helyes! – biccentett az Úr, kivett egy bankót a zsebéből, letette az asztalra és elment.
– Pukkadj meg! – dörmögte újfent, majd betömte a maradék bacont a szájába, és miközben ezen rágódott, begyömöszölte a zsebébe a papírpénzt, amit az Isten a lattéra a pincérnőnek otthagyott, és duzzogva visszament a pokolba.
