A nő újra whiskyt töltött a pohárba, és visszaroskadt a fotelbe. Szédelgett már a sok alkoholtól, és már nem is tudta volna megmondani, hány pohárkával is engedett már le a torkán a szúrós nedűből. Nem akarta érezni a fájdalmat, amit józanon kénytelen volt elviselni. Ám a bánata, az a ronda ízeltlábú rovar sehogy sem akart felfordulni az alkoholban.
Mindent elvesztett, ami valaha fontos volt neki. A kipattanó szexbotrány váratlanul csapott le rá, pedig ezer éve volt már, hogy eltévelyedett. Alig múlt tizennyolc. Ma már egész másként látta a dolgokat, és nem engedné, hogy videó készüljön róla. Sohasem volt egy szende szűz, de akkor is. VHS-re venni? Mi a fenét gondolt ő akkortájt?
Pedig jó élete volt. Eleinte minden szépen alakult. A sikerek a főiskolán, mert bizony a tanulmányaival a legjobbak között volt, és a szerelemben is szerencsés volt. Ott ismerte meg Jamest, aki később a férje lett. Aztán megszülettek a lányok: Johanna és Heidi. Milyen boldog is volt! Rengeteg filmszerepet kapott olyan filmekben, amik később híressé váltak és számára is meghozták a kívánt ugródeszkát. A videó váratlan felbukkanása azonban alaposan kihúzta alóla a szőnyeget. Mintha időzítve lett volna az egész.
Nem kezelte túl jól a helyzetet. Tényleg nem. Eleinte még James is kiállt mellette, együtt harcoltak a felbukkanó pletykák ellen, de aztán mintha ő is elhitte volna, hogy ő egy olyan feslett nő, aki mindenkivel lefekszik, csak azért, hogy elérje azt, amit akar. A pénzt a sikert a csillogást. Pedig karácsonykor lenne huszonhét éve, hogy megkérte a kezét. Hová lett a „jóban-rosszban”? Vagy csupán csak belefáradt a harcba.
Még a lányok sem akartak róla hallani többé. Pedig hogy rajongtak érte. De már nem jönnek és még csak a telefont sem veszik fel. Még a kis Heidi sem, aki egykoron anyja nyomdokaiba akart lépni… De nem hibáztatja őket. Megbukott, mint anya. Csupán azt bánja, hogy nem fogja látni imádott kislányát a színpadon. Kezében megremegett a kép, amin férjével és két lányával volt látható, majd lefordítva visszatette az asztalra. Ne is lássák, hogyan süllyed tovább az alkoholgőzbe és az önsajnálatba.
Most már mellőzik a színpadon is és a filmvásznon is. Még egy rohadt reklámszerepet sem kap a tévében. Egy egész kicsikét sem. Mindenki megvetően tekint rá és szexuális ajánlatokat tesz. Milyen prűdek az emberek és kétszínűek! Mintha ők még sohasem hibáztak volna még! De miért éppen most kellett kiderülnie? Biztos annak az aljas Lanának a műve.
– Most örülhet az a kis ringyó – mormogta. – Ezúttal ő nyert. De remélem, felfordul mihamarabb!
Szájához emelte a poharat, ám az megint üres volt. Mérgében a falhoz vágta, s az apró szilánkokra törve szétterült a szőnyegen.
„Csak még egy utolsót” – gondolta, és megmarkolta a Jack Daniels üveg nyakát és meghúzta. – „Hogy legyen erőm kiszállni”.
Nem hitte volna, hogy egy mocskos motelszobában megy le utoljára a függöny. Egyedül, magára hagyva. Felnézett a gerendára, és az arról lelógó kötélre. Hát így ér véget. Felállt és a székhez tántorgott. Nyakába helyezte a hurkot, és nagyot sóhajtott. Az ina megremegett. Már csak egy ugrás van hátra. Ha szerencséje van, azonnal kitöri a nyakát és nem érez semmit. Biztosan nem fog hiányozni senkinek.
Kirúgta a széket, a kötél megfeszült. Vágta a nyakát és érezte, ahogy az artériáit elszorítva egyre kevesebb vér jut az agyába. Hiába próbálta felhúzni magát, karjai gyengék voltak. Már nem akart meghalni, de már késő volt.
Hallucinálni kezdett. Mintha James hangját hallaná az ajtó túloldaláról. Mintha őt szólítgatná, de ő nem tud válaszolni neki, csak torokhangú brekegésféle, ami elhagyja a száját, de nemsokára még erre sem lesz képes. Még mielőtt elnyelte a sötétség, azt képzelte, hogy betörik az ajtó és ott áll James a szakadt szálló küszöbén, majd odarohan, és elvágja a kötelet. Aztán jön a semmi.
Másnap a kórházban ébredt, fehér ágyneműk között. James ott ült az ágya szélén, megszorította a kezét, és megnyugtató hangon azt mondta:
– Most már minden rendben lesz. Ez egy új nap, egy új kezdet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése