Ne gondold túl!

== A Csak barátok sorozat 5. része ==

A megterített asztalnál ültünk mindannyian. Vacsoraidő volt, ilyenkor hol máshol is lehetne az ember? A félig nyitott dolgozószobából még mindig Glenn Millertől szólt a Moonlight Serenade, amit mindaddig szerettem is, amíg apu nem szokott rá arra, hogy állandóan őt hallgassa, amikor a regényét írja. Persze nem csak ez az egy dal tűnt már kopottasnak a szemünkben, de a Pennsylvania és az In the Mood is. Na jó, azért nem teljesen mindig, Néha azért más is hallatszik. Filmzenék vagy nyolcvanas évek, de csak semmi modern. Az viszont vicces szokott lenni, amikor apu elkapja anyut vacsorakészítés közben és táncolni kezdenek. Igaz, apu kicsit két ballábas, és olykor belerúg anyu bokájába, vagy, rálép a lábára, de azért mármost egyre ügyesebb.

Szóval ott ültünk a vacsora asztal mellett, és mindenki jóízűen falatozott, csak én bámultam bele a paradicsomlevesem közepébe. Ha szét tudnám választani, mint Jim Carrey tette a a Mindenható című filmben, amikor Mózest utánozta, az azért menőbb lett volna, de így csak a kanalammal piszkálgattam bénán a piros folyadékot a tányéromban.

Az agyamban újra játszottam a napot, de még így sem tűnt sokkal jobbnak, mint amikor átéltem. Majdnem egész éjjel fent voltam, valamikor két és három óra között nyomhatott el az álom, a reggel pedig kegyetlen gyorsasággal eljött. Csilla és Rita nélkül indultunk suliba, jött, az az elcseszett vallomás, és mindenki kiröhögött, aztán jött Rita fura vallomása, és… Aztán történt az a valami Csilla és köztem. Nem volt még hasonló dologban részem, de az a csók az nagyon is igazinak tűnt, és valójában nagyon is élveztem és magával ragadott és… Mi a francért agyalok én ezen? Már ezer éve barátok vagyunk, és nincs benne több. Miért akarok mást is belelátni? Csak segíteni akar, hogy minél hamarabb túl legyek Orsin. Mindig segített, ha látta, hogy a barátjának szüksége van rá. Igen, ez most is így lehet. És mi van, ha Csilla többet is érez? Vagy ha én belezúgtam? Beleőrülök ebbe. A szerelem meghülyíti az embert.

– Bence, minden oké? – hallottam apu hangját, ami visszarántott végül a jelenbe.

– Mi? Ja, persze, jól vagyok.

– Hagyjátok, durva napja volt ma – szólalt meg szerencsétlenségemre a húgom, és persze a szüleim mindjárt tudni is akarták, az összes nyüves eseményt, amin kevesebb, mint huszonnégy óra alatt átestem, és persze Anna szívesen pletykálkodott, főleg arról, amihez semmi köze sem volt, és igazából csak engem érintett.

Engem fárasztott a sok fecsegés, inkább visszahúzódtam agyam azon zugába, amelyik a Csongrádiéknék töltött néhány órát próbálta kielemezni.

– …és miután szerelmet vallott neki, Rita egyszerűen csak lekapta Bencét.

– Komolyan? Nahát, ki sem néztem volna abból a lányból – szólalt meg apu.

– Belevaló kis csaj, ha Bencét csak így megcsókolja - válaszolta anyu.

– Ki mondta el nektek, hogy Csilla megcsó… – Ha talán jobban odafigyelek a beszélgetésre, nem égetem be saját magam, így amikor rájöttem, hogy mit is mondtam, visszaejtettem a kanalamat a levesbe, és egy kevés folyadék az asztalra csapódott a tányéromból.

– Kicsim, mi Ritáról beszélünk, nem Csilláról – mondta anyu és már éppen kezdtem megnyugodni, hogy ezt megúsztam, amikor Anna szemei elkerekedtek. Hiába, az ő agya sokkal jobban vág, mint a szüleinké.

– Na neeee. Te Csillával is? Csókolóztatok Csillával?

Hihetetlen. Hogy a francba jött erre rá? Hja, elszóltam magam. Basszuskulcs, basszuskulcs. Idegességemben, ismét a levesemet kezdtem piszkálgatni

– Végre már, hogy észrevetted, hogy az a lány olyan szerelmes beléd, mint az ágyú – lelkendezett tovább.

– Mi? – pislogtam meglepetten. – Te most miről beszélsz?

– Basszus neked szemüveg kell. Azt ne mondd, hogy te nem tudtad. Komolyan nem vetted észre?

– Ugyan, már az eszem sem tudom, mióta tartanak minket egy párnak – próbáltam menteni a saját helyzetemet

– Akkor már nem csak vak vagy, hanem… - Azt akart a mondani, hogy hülye is, de miután anyu rápillantott összehúzott szemöldökkel, lenyelte az utolsó szót. – Szóval mesélj arról a csókról, milyen volt?

– Én Ritára gondoltam, nem Csillára. Az csak nyelvbotlás volt, semmi több. Ne hallucinálj, hugi!

– Szegény Ritát majdnem hogy kinevetted, fel sem vetted, de mióta Csillától hazajöttél azóta vagy ilyen…bamba. Úgyhogy nem vezetsz meg! Valami történt köztetek.

– Igen, megcsókoltuk egymást és igen jó volt! Most örülsz? – csaptam le a kanalamat az asztalra, de olyan szerencsétlenül érkezett az asztal sarkára szegény, hogy kirepült a kezemből, még vett egy gellert a csempén, és egyenesen belepottyant a hátam mögött lévő mosogatóba. – Köszönöm, nem vagyok éhes. – mondtam, majd kitoltam magam alól a széket és elindultam a szobám felé, de még hallottam, ahogy Anna lelkendezik:

– A bátyám végre beleszeretett, azt hittem már sohasem jönnek rá, mit éreznek egymás iránt. Úgy örülök nekik.

Anyu válaszolt rá valamit, de nem egészen értettem a szavait, mert az ajtó addigra nagyot dörrenve bezárult mögöttem. Talán megszidta, amiért más magánügyeibe ártotta magát. A hangsúlyból ezt gondoltam.

Végignyúltam az ágyamon, kiráncigáltam a zsebemből a telefonom és a Spotify-on indítottam egy random lejátszási listát, aztán a mobilt ledobtam magam mellé. A mennyezetet bámultam, ami makulátlanul fehér volt, és még egy repedést sem lehetett rajta látni, úgyhogy elég unalmas néznivaló, de legalább elterelte a gondolataimat. Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem, hogy egész véletlenül egy szerelmes zenékből álló playlistet választottam, úgyhogy az összejövős zenéktől a szakítósig minden fokozaton végigmehettem. Olyan érzésem támadt, mintha egy giccses romantikus filmbe kerültem volna, ahol a főhős éppen meghalni készül a szívfájdalomban miközben én meg épp fuldoklom a nyáltengerben.

Aztán az egyik szám közepén egy pillanatra elhallgatott a telefonom, majd egy egészen más dal szólalt meg rajta:

“Just kiss my lips and shut me up, Just pull me in, it’s obvious, I need some therapy ‘cause knowin’ me I think too much” énekelte Harry Styles vidáman, amit azért állítottam be, mert ez a kedvenc dalai közül az egyik, amit a legjobban imádott. Ez nem lehet igaz, az univerzum így akar üzenni nekem?

– Képzeld, anyu bejött, miután elmentél tőlünk, és faggatózni kezdett, hogy ez mióta tart már köztünk, és milyen szinten állunk – kezdte Csilla köszönés nélkül.

– Hogy értve, milyen szinten?

– Hát ez az! Utalt rá, hogy okosak legyünk, és még korai rátérni arra az sz betűs szóra, és… mielőtt elkezdte volna a méhecskéket meg a virágokat, leállítottam. Elmondtam neki, hogy ez nem az, aminek gondolja. Bocsi, de el kellett mesélnem a bénázásodat Orsival, így sajnos megtudta.

– Lehet, hogy itthon is tudják a dolgot.

– Oh! – hallottam a megrökönyödést a hangjában. – Hogyhogy?

– Az van, hogy Anna elkezdte mesélni a Ritás dolgot, én meg azt hittem rólad beszél. És meg kérdeztem, hogy honnan tud róla? Persze először lefagyott, de gyorsan összerakta a dolgot. Aztán persze próbáltam menteni a helyzetet, és azt mondtam, hogy csak nyelvbotlás volt, de nem kajálta meg. Azt mondta, azóta bambulok, mióta tőletek eljöttem, szóval…

– Szóval beégetted magad, ahogy szoktad. Ez olyan Bencés volt.

– Imádom, amikor ilyen kedves vagy velem.

– Viccelsz? – nevetett fel. – Én a kedvesség mintaképe vagyok. Ezt szereted bennem, meg azt, hogy olyan szép vagyok. Ja, és nagyon nagyon szerény is.

– Főleg szerény – húztam el a számat.

– Jól hallom a hangodon? Végre mosolyogsz? – csacsogta.

– Még az is lehet.

– Na azért! – aztán egy pár másodperces csend következett mielőtt folytatta volna a mondanivalóját. – Bence, ami ma történt, azt ne gondold túl, ahogy szoktad, oké?

Ez egy kicsit elkésett. Az agyamban lévő gondolatok olyan zavarosak voltak, akár egy felkavarodott sártócsa. Miért van olyan érzésem, hogy cseberből vederbe kerültem?

– Megpróbálom, csak… Biztos, hogy folytatni akarod?

– Neked akarok segíteni vele, hogy kiheverd, szóval tuti.

Nem mertem megkérdezni, ami a szívemet nyomta, pedig már ott volt a nyelvem hegyén a kérdés: Mi van, ha valamelyikőnk jobban kezdi kedvelni a másikat? Egy ilyen barátságot kockára lehet tenni? Vajon kibírná? Talán tényleg igaza van. Túlagyalom. Relax.

A történet első részét Mondd el neki, hogy szereted címmel itt találod.

A történet második részét pedig itt, Délutáni hülyülés tanulásnak álcázva címmel.

A történet harmadik részét pedig itt, Szerelmeslevél címmel.

A történet negyedik részét pedig itt Egy dög, egy véletlen csók ls egy szándékos címmel.