A szerelmes levél

== A Csak barátok sorozat 3. része ==

Talán a délutáni filmnézés hatására és Csilla folyamatos unszolására úgy döntöttem, összeszedem minden bátorságom, és Orsi elé állok. A baj csak az, hogy nem tudok lányokkal beszélgetni. Egyáltalán nem. Vagy meg sem tudok szólalni, vagy csak makogok összevissza, mint akár egy majom. Persze van három lány, akikre ez nem igaz. Ott van Anna, a hugom, vagy a barátnője, Rita, a szomszéd lány, aki Annával egyidős, és végül persze Csilla. Pedig eleinte vele sem ment könnyen a beszéd, de aztán valahogy egymásra hangolódtunk, most meg valamiért mindenki azt hiszi, hogy ő a barátnőm.

Pedig az én szívem másért dobogott, és ha arra gondoltam, hogy ott állok holnap vele szemtől szemben máris szívroham közeli állapotba kerültem. Lehet, igaza van Csillának, és egy gyáva kutya vagyok. 

Ha már elaludni nem tudtam, megpróbáltam lejátszani a fejemben, hogyan történik majd a nagy vallomás, és miként fog reagálni rá. A legnagyobb dilemmát az jelentette, hogy mit is fogok neki mondani?

Észrevétlenül megvirradt, és egy szemhunyásnyit sem aludtam. A fürdőszoba tükörben visszabámuló srác pedig ijesztő látványt nyújtott a nagy fekete karikákkal a szeme alatt. Egy zombi hozzám képest öltönyös úriembernek látszott. Megmostam az arcom és tarkómra is locsoltam egy kis hideg vizet, azt remélve, hogy ettől majd felébredek, de a kép ugyan az maradt, csak immár vizes is voltam. 

Belebújtam a fehér-kék csíkos ingembe, amiről azt gondoltam, hogy eléggé menő és elegáns ehhez az alkalomhoz, majd felhúztam egy sötétkék farmert, amit egy United States of America feliratos övvel kötöttem a derekam köré. Jöhetett egy kis parfüm, amit Csilla is mindig szagolgatott, ha fújtam magamra, annyira tetszett neki. Ilyenkor mindig zavarba ejtően közel került hozzám. Ráadásul kissé több is sikerült, mint szerettem volna. 

A hajamra is vetettem egy pillantást. Annak ellenére, hogy megfésülködtem, a hajam megtagadott mindenféle együttműködést és fellázadt ellenem. Egy kis zselével próbáltam beállítani, aminek az eredménye egy kopogósra keményedett frizura lett. Na szuper. 

Az összkép minden esetre nekem tetszett, bár most úgy néztem ki, mintha esküvőre készülnék, ahol én vagyok a vőlegény. Biztos voltam benne, ha Csilla meglát, egész délelőtt cikizni fog. 

„De vajon tetszeni fog Solyának a látvány?” – méregettem magam, amikor a húgom, Anna, türelmetlenül kopogni kezdett.

– Bence, kijönnél? Annyit tetvészkedsz, mint egy lány! – Nem válaszoltam, ezért üvölteni kezdett az ajtón keresztül és vadul dörömbölt. – Gyere már ki, az istenit! Miattad fogunk elkésni, és még nekem is el kellene készülnöm! 

Amikor kiléptem, Anna meglepetten rám pislogott, és elégedetten hümmögött. Majd beosont mögöttem, és egy kattanás jelezte, hogy magára zárta az ajtót.

Mire Anna is elkészült, én már kis híján meg is reggelizem, majdnem túl voltam a második melegszendvicsemen. Furcsa volt, hogy most nem téblábol ott Rita, Anna országos barátnője, akivel mindig mindent együtt csináltak, kibeszélték a srácokat, többek között engem. Ilyenkor reggelente igyekeztünk túlkiabálni a többieket, úgyhogy Szoboszlaiék a reggel mindennek mondható, csak épp csendesnek nem. De ma Rita nem jött. Azt hiszem, most utaztak vidékre a nagymamája temetése miatt. Mintha húgi említett volna valami ilyesmit. Szegényt biztos nagyon megviseli, mert rajongásig imádta a nagyiját.

Anna azért küldött neki egy képet arról, ahogy kiöltöztem. Nem mintha Ritát az érdekelte volna, mi van rajtam. Tőle meztelen is lehettem, csak én legyek a fotón. Rita irántam való szerelme nyilt titok volt a családban. Mind tudtuk, miért jár olyan gyakran hozzánk és ezért rengeteget hecceltek apuék engem. Az efféle titok gyorsan terjedt nálunk, főleg ha az embernek van egy húga, aki nem tudja tartani a száját.

A szokásos hármas helyett így csak kettesben álldogáltunk Csongrádiék háza előtt, ám Csilla sem a csengetésre, sem pedig a hívásomra nem válaszolt, ami egyáltalán nem jellemző rá. A piros Toyota Yaris sem állt az udvaron, úgyhogy Pista bácsi, Csilla apja sem érkezett haza a munkából, Pete meg már bizonyára a buszon lehet, útban az iskola felé, a szomszéd városba. Az idő minket is szorított, így mi is magunk mögött hagytuk a néma házat, és elindultunk a suli felé. 

Valami balsejtelem kezdett hatalmába keríteni. Vajon mi lehet vele? Akadt egy titkos lovagja, akiről még én sem tudok, aki megszöktette az éjszaka folyamán, és az anyukája a rendőrökkel együtt őt keresi? Ugye nem lett rosszul? Nem lett beteg? Soha többé nem engedem, hogy ilyen nyavalyás filmeket nézessen velem. 

“Csak ne legyen baj, Istenem, csak ne legyen baja!” — imádkoztam magamban, miközben egyre szörnyűbb rémképek bukkantak elő, és egyre inkább maguk alá kezdtek gyűrni.

– Biztos, hogy jól van – szólalt meg végül Anna, megtörve ezzel a beállt a csendet. A hangjában volt valamiféle megnyugtató bizonyosság, ami olyan volt nekem, akár fuldoklónak a mentőöv.

– Ennyire látszik, mire gondolok? — vontam fel a szemöldököm.

– Tizenegy éves vagyok, nem hülye — felelte, majd egy váratlan kérdést azegezett nekem. — Amúgy…Neki akartál tetszeni?

– Mármint kinek? Csillának?

– Aha – majd kertelés nélkül megkérdezte – Szerelmes vagy belé?

– Mi? Nem, dehogy – tiltakoztam azonnal. – Miért hiszi ezt mindenki? – fújtattam, holott a választ én is sejtettem, csak a hugom szájából kellett hallanom, hogy én is rájöjjek, hogyan tekintenek ránk az emberek.

– Mindig együtt vagytok, és amikor egymásra néztek, olyan, mintha kölcsönösen csodálnátok egymást. Igaz, Csilla tényleg nagyon szép a göndör hajával, és olyan jól néztek ki együtt és annyira egy hullámhosszon vagytok. Aki meglát benneteket, fel sem merül benne, hogy ti ne lennétek egy pár.

— De nem őmiatta van — nyugtattam meg. — Szerintem, ezt te is tudod nagyon jól.

Anna összeráncolta a szemöldökét.

 – Akkor ki miatt? – kérdezte, és most sokkal alaposabban vett szemügyre, mint a fürdőszoba ajtóban. — Kék farmer, vasalt ing… nálad ez nem mindennapi.

– Máskor is hordok inget – vágtam vissza ingerülten. 

— Ugye, nem amiatt a kis kíngörcs miatt nyaltad ki így magad? — kérdezte fintorogva, és én tudtam, Orsira gondol.

– De igen. És ne beszélj így róla!

Anna előbb fújtatott egyet, majd grimaszolt. Mindent, amit gondolt, le tudtam olvasni az arcáról.

—  Hová tetted a szemed, Bence? — háborgott. A titoktartás teljes hiánya mellett már csak az volt még bosszantóbb a húgomban, hogy mindenbe beleütötte az orrát.

— Miért van mindenki ennyire ellene?

– Mert az egy hólyag. – válaszolta csípőből. – Csak nem szeretem a nagyképű libákat, ahogy teszi-veszi magát a fiúk előtt… – mondta miközben riszálni kezdte magát, Orsi mozgását utánozva. Ettől a kijelentésétől hirtelen deja vu érzésem támadt. Mintha Csillát látnám és hallanám.

– Valakitől már hallottam ezt — mormogtam.

– Okos volt, hallgass rá! – felelte.  — Nekem mindegy, azt csinálsz, amit akarsz, csak ne hozd haza soha, mert kitagadlak. — Aztán intett egyet, és már be is szaladt a suliba.

Kétségek kerítettek hatalmukba. Vajon miért utálja Solyát mindkét lány ennyire? Pedig ő annyira szuper csaj. Különben is, már annyiszor megkaptam, hogy miért nem beszélek vele, úgyhogy eltökéltem, hogy akár törik, akár szakad, ma megteszem. 

A megszokott iskolapad most olyan óriásinak tűnt, ami máskor igen szűkös Csilla szétpakolt dolgai miatt. Mi nem húztunk demarkációs vonalat a pad közepére, hogy jelezzük, hol van a területünk határa. Amúgy is hasztalan lett volna, mert ez a lány önhatalmúlag úgyis odatette a tanszereit, ahová akarta. Ilyenkor én is próbáltam megszerezni egy kis részt az ő padfelületéből, ami végül oda vezetett, hogy elkezdtük böködni egymást a pad alatt. A nevetgélésünk miatt pedig minden alkalommal leszidott a tanár, de mi nem bántuk.

Rémképek kezdtek gyötörni Csilla hiánya miatt, ezért még egyszer, óra előtt megpróbáltam felhívni. Persze most sem vette fel. Délután mindenképpen megnézem, miért nem ad magáról életjelet, és akkor már be is számolok neki mindenről. Jobb, ha most a rám váró feladatra koncentrálok.

Orsi népszerű lány volt, nem is maradt egyedül egyetlen szünetekben sem, ami számomra komoly nehézséget jelentett. Az idő gyorsan pergett és én egy-kettőre az utolsó órán találtam magamat, anélkül, hogy bármit haladtam volna a terveimmel. Nem tudtam elé állni, ahogy akartam, így Csilla szigorú tiltása ellenére mégis a szerelmes levél mellett döntöttem.

Bár elsőre biztonságosabbnak és könnyebbnek tűnik, de kihámozni a fejemben kavargó gondolatok közül egy ilyen levélbe illő szavakat, egyáltalán nem egyszerű feladat. Mégis, csodával határos módon még óra vége előtt sikerült befejeztem. 

Utoljára átolvastam, gondosan összehajtottam, és még mielőtt még meggondolhattam volna magam, útjára bocsátottam a levélkét. Vagyis áthúzódtam Csilla helyére, és amikor a történelem tanárunk, Kiss Rajmund nem figyelt, a ceruzám tompa végével megböködtem a szomszédos padsorban ülő Zsófit. Rá nézett a lap tetejére, leolvasva a címzett nevét felém biccentett, aztán észrevétlenül már a tenyerébe is süllyesztette. Nagyon ügyesen csinálta. Arra sem figyeltem fel, hogy közben Évihez került, aki aztán újra továbbadta. 

Minél inkább közelített az üzenetem a címzettjéhez, annál inkább vörösödött a fejem, és  égett a fülem. A szívem olyan szaporán vert, hogy majdnem elájultam. 

Kriszti éppen Orsinak nyújtotta át a levelet, amikor Kiss megfordult. Talán a kopasz fején, hátul, lehetett egy harmadik szem, ami érzékelte a gyanús mozgást és azonnal beriasztott.

– Orsi! – szólalt meg váratlanul, amitől még a lány is összerezzent, aki próbálta zsebre vágni a levelet, de elkésett. Ezt ő is tudta. – Hagy halljuk, mi van abban a levélben? Biztosan nagyon fontos, ha még az órámat is megzavarja vele. 

Orsi tétován felállt, körbe járatta a szemét rajtunk, aztán megakadt a szeme rajtam. Nem tudom, hogy vörös voltam-e vagy épp halál sápadt, de forgott velem a világ.

– De tanár úr… – próbálkozott, de hasztalanul.

– Rajta, figyelünk. – mondta Kiss, és összefűzte a karját. Holdvilág képén egy kaján mosoly jelent meg.

Orsi lassan kihajtotta a levelet, és remegő hangon olvasni kezdte:

„Kedves Orsi,

Tudom, hogy béna vagyok, amiért nem merek eléd állni, és szemtől szemben bevallani, amit irántad érzek, de már nagyon régóta tetszel nekem. Neked van a leggyönyörűbb szemed a világon. Szeretnék veled járni, és szeretném tudni, hogy te mit gondolsz rólam.”

– Ennyi? – kérdezte Pisti a hátsó padból, mire Orsi bólintott és leült. 

– És ki írta? – érdeklődött Gyuri, és kíváncsian kémlelt körbe. 

– Ööö…– tétovázott a lány, miközben a szeme sarkából rám pillantott, és még esküszöm, el is mosolyodott. De ez nem egy kedves, inkább egy gonosz vigyor volt. Mert tudta, hogy én írtam, a nevem ott díszelgett a lap alján.

„Ne! Nehogy kimond a nevemet, mert itt süllyedek el” — gondoltam kétségbeesetten, és olyan erősen kezdtem szorítani a ceruzát, hogy kettétört a kezemben.

Orsi hallgatott egészen addig, amíg Kiss fel nem pattant, és el nem indult a padja felé, hogy majd ő maga veszi kézbe a dolgokat. Orsi nyelve hirtelen megoldódott, mintha csak tanári nyomásra cselekedne, és akkor már jobb, ha az ő szájából halljuk az igazságot.

– Bence. Bence írta.

Az osztály egyik fele huhogni kezdett, a másik meg röhögni, nekem meg gombóc szorította a torkomat. A fejem annyira izzott, hogy azt vártam, mikor indul be a tűzjelző. Ehelyett csak az óra végét jelző csengő szólalt meg,  véget vetve a szenvedéseimnek.

– Orsi, és járni fogsz Bencével? – érdeklődött Évi, búzavirágkék szeme gúnyosan villant.

– Így van, válaszolnod kéne neki – tromfolt rá Kriszti, és felém fordult, mintha a válasz nem is Orsinak, hanem nekem szólna. 

– Igen, igen! – helyeselt mindenki.

Kiss széttárta a kezét, és megvakarta lelógó szakállát. Ő egyáltalán nem akar beleszólni, szerelmi drámából neki is kijutott rendesen. Mindenki tudta, hogy a felesége a tesitanárral kavar. Úgyhogy inkább fürgén összepakolt, és kisietett.

Orsi felállt, a padomhoz lépett, és lenézően egyenesen rám nézett. Aztán nagy levegőt vett, és belekezdett egy hosszú, megalázó monológba.

A történet első részét Mondd el neki, hogy szereted címmel itt találod.

A történet második részét pedig itt, Délutáni hülyülés tanulásnak álcázva címmel.

A történet negyedik részét pedig itt, Egy dög, egy véletlen csók és egy szándékos címmel.