Engem is elátkoztak, ez már kétségtelen, és nem csak úgy kitalálom, hogy szimpátiát ébresszek benned. Mindenről az az átkozott varázsló, Oras tehet. Csak mert nem kaphatta meg azt a hiányzó tekercset, ami a Sötét Úr feltámasztásához kellett volna neki, rám szórta ezt a szörnyűséget. Egyszerűen nem tehetem ki a világot ekkora veszélynek. Inkább elpusztítottam azt a rémes bűbájt, minthogy az pusztítson el bennünket. Nem akarom, hogy nekem, és mindenki másnak is rettegésben kelljen leélnünk a hátralévő életüket. Ha az a varázskör bezárult volna, akkor hiába futnánk bárhová. Atruián nincs az az ország, ahol biztonságban lennénk; sem itt, Pricián, sem Tordán, sehol. Még a jeges Bersben sem. Én pedig nem azért kockáztattam mindent, beleértve a saját létezésemet is, hogy most egy jött-ment bűvész véget vessen az egésznek. Mivel közben rájöttem, milyen világhódító tervekre készül, előbb kellett megtalálnom azt a tekercset. Az idő rettentően sürgetett.
És mert nem kaphatta meg, elátkozott. Azt akarta, hogy akkor törjön rám a vérszomj, miközben emberek között vagyok, és ne tudjak ellenállni neki. Hogy saját kezemmel pusztítsam el a szeretteimet. Csakhogy én már mindenkit elveszítettem. Nem is számíthatott arra – bevallom, én sem –, hogy ő lesz majd az első áldozatom.
Azt hittem, hogyha ő meghal, megtöri a varázslat is, de tévedtem. Ez túlságosan erős, és nem lehet csak úgy megszüntetni. Én sem vagyok rá képes, bár valamelyest irányíthatom. Ezért is jöttem el hozzád, Ineus barát, hogy segíts nekem leszedni az átkot. Úgy hallottam, te vagy a legjobb az ilyesmiben. Lehet, hogy most, hogy a mágus halott, idővel a varázslata is meggyengül és szertefoszlik, de vajon van annyi időm rá, hogy megvárjam? Nem hinném. Úgy érzem, hogy ez egyre inkább elhatalmasodik rajtam, és lassan feltöri az elmém, akár a gyermek a diót.
Tudom, hogy a városi gárda örül annak, hogy fogynak a legkeresettebb bűnözők Pontino utcáiról, de már az alvilág is elkezdett szimatolni utánam. Igyekeznek egyre inkább a közelembe férkőzni. A véremet kívánják. De ezzel a nyakamon nem bujkálhatok örökké, mert a vérszomjam elővigyázatlanná tesz, és attól tartok, előbb vagy utóbb csúfos véget érek. Ráadásul még blokkolja a saját mágikus képességeimet is, így megakadályozza, hogy megszabaduljak tőle. Ha már tisztán tudok gondolkodni, könnyebb lesz kitalálom, mit tegyek az üldözőimmel. Addig meg kell húznom magam, de ez csak úgy sikerülhet, ha a gyilkos hajlamom megszűnik. Benned van minden bizodalmam, barátom. Te Nirus papja vagy, a gyógyítás magasztos istenéé. Ha te nem vagy képes rá, akkor senki sem. Csupán még néhány ritka hozzávalót kell összegyűjteni hozzá. Bízom benned, Ineus! A fény kísérjen utadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése