== A bünti sorozat része ==
A folyosó üres volt. Még hátra volt vagy tíz-tizenöt perc csengetésig, de mi úgy döntöttünk, már nem megyünk vissza órára. Túl hosszúra nyúlt a látogatás az igazgatónál.
A különösen ronda, műanyag lambériának vetettük a hátunkat, és egy darabig csak bámultuk a cipőinket, miközben a közeli tanteremből kihallatszódott Fenyvessy tanárnő hangja, ahogy az egyenletesen változó mozgásról beszélt.
Ádám volt az első, aki felemelte a fejét, és abbahagyta a cipője folytonos figyelését. Szőkésbarna, középen ketté választott hajába túrt, aztán felhúzta a lábát, és megtámasztotta magát a lambérián. Ujjait a farmerja zsebébe csúsztatta, vigyázva arra, hogy a sérült bütykei, ne érjenek az anyaghoz. A bőrén még épphogy megszáradt a vér, és ha mélyebben a nadrágjába süllyesztené, akkor a sérülései biztos újra szivárogni kezdnének. A jobb szeme alja megduzzadt, és kezdett egy jól kivehető fekete karika testet ölteni alatta.
– Szerintem, ez azért elég durva volt – mondta, miközben felém fordult.
A fogammal és a nyelvem hegyével a felrepedt ajkamat piszkáltam, miközben még mindig éreztem a vér fémes ízét és a zsibbadást, amit Samu ütése idézett elő.
– Hát ja – válaszoltam –, és rohadtul igazságtalan. Nem is mi kezdtük ezt az egészet.
– Mégis lenyomtuk őket, hiába tizedikesek – ujjongott Ádám. – Kellett nekik Kingát piszkálni. Tényleg, láttad a felütését? Apám! Még sohasem láttam ilyet egy csajtól! Hol tanultad te ezt? – kérdezte, majd kissé előretolta magát, hogy rálásson.
A vörös hajú lány, mintha csak eddig aludt volna, és a nevének hallatára ébredt volna csak fel, megmozdult mellettem. Ő volt az egyetlen, aki sokkal jobban nézett ki nálunk. Összekócolódott haján kívül semmi sem utalt arra, hogy az előző szünetben verekedtünk volna. Nem voltak sebei, csak az az aprócska remegés látszott, ami olykor-olykor hullámokban végig szaladt rajta, és megrázta vékony, törékeny kis testét.
Kinga nem válaszolt, csak maga elé meredt. Talán nehezére esett elviselni, hogy ez az egész ő ellene irányult, pedig ő semmit sem tett. Attól, hogy Patrik, Samu és Filep éretlenek, nekünk még nem kell azoknak lennünk. Miért lenne baj az, ha lány barátunk van? Amikor látták, hogy mi nem reagálunk a bosszantásukra, egyenesen neki címezték az összes, durvábbnál durvább sértést. Láttam, ahogy Kinga az ajkait összeszorította, és némán tűrte a mocskolódást. Mi egyáltalán nem akartunk bajt, amíg Patrik Kinga bordái közé nem öklözött. Most komolyan, milyen fiú ütne meg egy lányt?
A következő pillanatban Ádám ökle eltalálta Patrik arcát, aki ettől hátraesett, én meg Samunak rontottam. Kinga még fel sem ocsúdhatott, amikor Filep neki esett, és a földre vitte. Aztán egyszer csak ott termett Csontos, a tesi tanár, és leráncigálta Ádámot Patrikról engem pedig Samuról, de még az utolsó pillanatokban is püföltük őket. Kingának nem volt ekkora szerencséje, ő alulra került, de két alkarját az arca előtt összezárva védte magát, mint egy igazi ketrecharcos, így Filepnek egyetlen ütése sem jutott túl a lány védelmén. Aztán a tanár úr felbukkanásával Filep figyelme elkalandozott, és Kinga elérkezettnek látta az időt egy ellentámadásra. Ökölbe zárta a kezét, és megcélozta a fiú állcsúcsát. Filep, mint egy rongybaba csuklott a lány mellé, és nem mozdult. Kinga villámgyorsan felpattant és zihálva állt meg a földön fekvő fiú mellett, aki szemlátomást sokkal nagyobb volt nála.
– Kinyírtad? – kérdezte Ádám, mire Kinga rémülten kapta a tekintetét a földön fekvő alakra, majd ránk.
– Hülye! Miért nyírta volna ki? – méltatlankodtam, és néztem, ahogy a biológia tanár is odafutott és átverekedte magát a tömegen. Próbálta talpra állítani a földön fekvő, félig-meddig eszméletlen srácot.
– Megérdemeltétek, amit kaptatok! Már éppen rátok fért, hogy valaki megagyaljon benneteket! – süvítette Dóra valahonnan az összezsúfolódott diákok közül. Ő volt az a tizedikes lány, akinek Patrik, Samu és Filep tesi órán elcsente a melltartóját, és felhúzta a zászlórúdra, hogy mindenki jól láthassa. Nagyon megalázó volt, és csak sokára sikerült túltennie magát a bosszantó beszólásokon, amiket az eset után kapott. A lány ezután megperdült, a szőke hosszú haja szétterült a levegőben, és már el is tűnt a tanulók háta mögött.
Aztán jött a bűntárgyalás, és ott találtuk magunkat az igazgatói iroda előtt mind a hatan. Úgy tűnt, a dirinek mindegy, ki kezdte a bunyót. Neki csak az számított, hogy megszegtük a házirendet, ami pedig automatikusan intővel járt. Szuper. Más sem hiányzott.
Filep, Patrik és Samu lépett be elsőnek Nádasi irodájába, talán mert ők voltak a balhésak. Na és persze esélyt sem akart hagyni arra, hogy ez a verekedés még egyszer megtörténjen. Nekik már annyi szaktanárijuk és igazgatói figyelmeztetésük lehetett, hogy jó, ha nem kellett pótlapokat beleilleszteni az ellenőrzőjükbe.
Kinga a falnak vetette a hátát, majd a lambérián végig csúszva lehuppant a földre. Karjaival átfonta a térdeit, fejét ráhajtotta. Hosszú, vörös haja szétterült a lábán és a karján, teljesen elrejtve a szeplős, csillagporos arcát elölünk.
– Nekem kicseszettül végem van Otthon engem ezért kinyiffantanak – motyogta szinte alig hallhatóan,
Ádám elrúgta magát a faltól és a lány elé guggolt, én pedig leereszkedtem mellé, majd a lábaimat magam alá húztam. Kinga vállai megrázkódtak, és alig halhatóan hüppögött.
Átfogtam a vállát, és kissé magam felé húztam, mire ő a mellkasomba fúrta az arcát, és így is maradt, nekem dőlve. Éreztem, ahogy a meleg, sós könnyek lassan átnedvesítik a pólómat.
– Sírd csak ki magad – mondta Ádám, miközben Kinga karját simogatta. – Szerintem, engem is kicsinálnak otthon, csak én hajléktalan leszek, mert anyám kivág az ablakon, ha megtudja, hogy kaptam egy igazgatóit. Konrádot meg... – rám nézett, majd egy pillanatra elhallgatott. – Konrádot meg az anyja valószínűleg bezárja az alagsorba, mindenféle ijesztő dolgok közzé. Attól még én is simán összetojnám magam.
– Nincs is pincénk, te hülye! De ezzel nem segítesz – mutattam le Kingára, aki még mindig ugyan abban a pózban támaszkodott rajtam. Belekapaszkodott a szétcipzározott pulcsimba, így tényleg csak a feje búbja látszódott ki.
– Azt hiszem, hogy úgy sikongatnák, mint egy csaj, ha az anyám bezárna oda – magyarázott még mindig, mint aki meg sem hallotta, amit az előbb mondtam neki. Sőt, az ujjait a szájába vette és rémült tekintettel imitált engem, ahogy ott vagyok bezárva, egyedül.
Kinga erre felemelte a fejét, és bár a szeme még csupa könny volt, amit kézfejével gyorsan megtörölgetett, a szája azért mosolyra görbült.
– Akkora idióta vagy! – mondta, majd hálásan rám, aztán Ádámra nézett. – Köszi, fiúk. Mi lenne velem nélkületek?
– Hát, hogy nélkülem mi lenne, azt nem tudom, de Ádám nélkül biztos boldogabb lennél – mondtam nevetve.
– Hé! – hördült fel, de végül ő is csak elröhögte magát.
– Amúgy tudod, hogy mindig számíthatsz ránk. Ezért vannak a barátok.
– Amúgy az a felütés nagyon kemény volt – szólalt meg Ádám, váratlanul visszaterelve a beszélgetés fonalát oda, ahonnan indultunk.
Összehúztam a szemöldököm, jelezve, hogy ezt nem kellene, mert megint kiborítja Kingát a szigorú apja miatt, de hát persze csak annyira figyelt rám, mint szokott. Semennyire.
– Kösz – motyogta, miközben az ujjait a combján mozgatni kezdte, mint aki éppen egy klasszikus darabot játszik a zongorán. Mindig ezt csinálta, ha meg akarta nyugtatni önmagát. Aztán talán észrevette, hogy figyelem, mert zavartan rám nézett, a kezeit pedig maga mellé engedte és megtámaszkodott. – Azért eléggé megijedtem, amikor Filep összecsuklott – vallotta be halkan.
– Hát, úgy kell neki! – helyeseltem. – Még nem tudta, hogy te vagy az erősebb. Mi is ezért vagyunk a barátaid, mert félünk tőled.
– Olyan hülye vagy! – nevetett fel, és belebokszolt a vállamba. – Amúgy, nem is vagyok olyan erőszakos. A verekedés nem jó megoldás.
– Mondod te az után, hogy most vágtál ide – vetettem oda vigyorogva, miközben az ütés helyére tettem a kezem, hogy azt a látszatot keltsem, mintha fájna.
– Bocs! – mondta bűnbánóan, mire én beleborzoltam a hajába.
– Ne már! – kiáltotta, miközben próbálta elhessegetni a kezemet a fejétől. – Nagybátyám is mindig ezt csinálja, és utálom!
– Pedig jól áll, amikor kócos vagy! – röhögtem
Abban a pillanatban megszólalt a csengő és mi végre felkászálódtunk. Kinga a zsebébe nyúlt és egy hajgumit vett elő, és az ujjait végig futtatta a rozsdavörös haján, majd felcopfozta a tarkójára. Az ajtók kinyíltak, és a termekből a diákok lökdösődve kitódultak a folyosókra.
A történet folytatását A bünti 2. rész címmel itt találod. Kattints a címre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése